Csak ma értesültem róla, hogy James Herbert brit horroríró tegnap, 2013. III. 20-án, 69 évesen elhalálozott. Nekem nyolc regényét – ezek közül kettőről bejegyzést is írtam –, valamint egy novelláját volt szerencsém elolvasni, és ha már így adódott, dukál egy rövid megemlékezés.

Herbert 1943. IV. 8-án, Londonban született. A Bethnal Green-i Our Lady of Assumption általános iskolába járt, majd 11 évesen a highgate-i St Aloysius Grammar School-ban tanult tovább ösztöndíjjal. 15 évesen ezt az intézményt elhagyta, és a Hornsey College of Art-ban folytatta tanulmányait, amelyet elvégezve egy hirdetővállalat művészeti vezetőjeként dolgozott. Első könyvét (The Rats) 1974-ben, 28 évesen írta, ezt követően szorgalmasan ontja műveit. Öszesen 23 regényt írt. Emellett elenyésző mennyiségben írt novellákat, egy képregényt, valamint két nemfikciós művet. Regényeinek borítóját maga tervezte.

A The Rats változó kritikai fogadtatásban részesült, az olvasóközönség azonban pozitívan fogadta. Első kiadásának százezer példánya három hét alatt elfogyott, s onnét kezdve Herbert menthetetlenül sodródott Nagy-Britannia legnépszerűbb horrorírójának státusa felé. Összesen mintegy 50 millió regénye kelt el világszerte, műveit 34 nyelvre fordították le.

A The Rats, mely a londoni sikátorok mutáns óriáspatkányok általi elözönléséről szól, elsősorban nyíltan véres jeleneteivel vágta ki a biztosítékot sokaknál. Herbert saját bevallása szerint tudatosan folyamodott az erőszakos halál kendőzetlen ábrázolásához, érzékeltetve annak valódi súlyát, szemben egyes populáris műsorokkal, ahol az erőszakos cselekedetet karcolás nélkül kiheveri az áldozat. A regénynek két folytatása jelent meg – leszámítva az 1993-as, The City című képregényt –, a Lair (1979), valamint a Domain (1984). A nyers akcióhorror mellett munkássága felöleli a tudományos fantasztikummal hangyányit átitatott thriller (The Fog, 1975), az alternatív történelmi regény (The Spear, 1978; '48, 1996), a misztikus krimi-thriller (Moon, 1985) valamint a klasszikus kísértettörténet (Haunted, 1988; The Ghosts of Sleath, 1994) kategóriáit. Regényei közül négyből készítettek egész estét filmet (The Rats; The Survivor, 1976; Fluke, 1977; Haunted), emellett a The Secret of Crickley Hall (2006) című regényből háromrészes minisorozatot készítettek, melyet a BBC One sugárzott. A következő hat műve került kiadásra magyar fordításban: The Rats (Patkányok, 1991, 2008), Fluke (Préda, 1994) Lair (Odú, 1993), '48 ('48, 2004) Nobody True (2003, Senki sem hű hozzád, 2006) The Secret of Crickley Hall (Sötét titkok háza, 2008).

Herbert stílusát az olvasmányosság és a nyers részletek tabumentes ábrázolása jellemzi. Az előbbit a róla írt korábbi bejegyzéseimben is hangsúlyoztam; számomra mindig élvezetes kikapcsolódás jelentett könyveinek kézbevétele, egyszerűen azért, mert hamar bele tudtam feledkezni a szövegbe, és gyorsan végezni tudtam egy-egy művével. Ilyen téren kétségkívül rokonítható Stephen Kinggel. Ami az utóbbit illeti, úgy gondolom, korunk horrorfilmeken edződött közönsége számára ez semmi több, mint ami várható a zsáner művelőjétől, sőt, az író műveivel valószínűleg már kezdőnek számítana egyes újabb elmeszülemények fényében. Emellett egy elemzője kiemeli, hogy a főként az alsóbb rétegek ábrázolása markánsan megfigyelhető a műveiben, szereplői életének ismertetése, társadalmi helyzetük bemutatása rendre visszatérő motívum. Ez a megállapítás meglátásom szerint különösen akkor érdekes, amikor egyes művekben a karakterek alaposan ismertetett élete hirtelen véget ér, s ezáltal Herbert egyfajta haláltáncot közvetít az olvasó számára.

Zárásként néhány mondatban ismertetném a saját szubjektív benyomásaimat Herbert általam olvasott regényeiről.

The Fog. Titkos kutatások sejtelmével átitatott akcióregény. Feltételezhetően valamilyen félresikerült kísérlet folytán különös sárga köd szabadul el Nagy-Britanniában, melynek hatására az emberek megőrülnek. Én személy szerint hiányoltam belőle a természetfelettit, de ezt nem kell komolyan venni, mert én általában hiányolom ott, ahol nincs. Kellemes sodrású regény, melyből csak a beleszőtt romantikus affér és az ezzel összefüggő hepiend hagyott bennem némi keserű szájízt.

The Survivor. Egy utasszállító repülőgép minden utasa meghal egyetlen kivétellel, akit a halott utasok tovább kísértenek. Az illető elhatározza, hogy kideríti a katasztrófa okát, és fölöttébb elmés csattanót kapunk. A magyarázat azonban szerintem igencsak banális, én valami monumentálisabbat reméltem.

Moon. Misztikus akciókrimi, melyben a természetfeletti egészen háttérbe kerül, igazából csak arra szorítkozik, hogy a főhős időnként képes egy gyilkos elméjébe látni. A bonyodalom akkor bontakozik ki, amikor kiderül, hogy ez a halott gyilkos életben van, és a főhős azzal szembesül, hogy újból aktív. A leleplezés tulajdonképpen homályos, és számos további kérdést vet fel a gyilkos kilétét és elmeállapotát illetően.

The Magic Cottage. Egy pár egy félreeső vidéki házba költözik, mely aligha nevezhető szokványosnak. Időnként használtnak, repedezettnek tűnik, máskor azonban úgy fest, mintha vadonatúj lenne, és hol kedves kis rágcsálók, hol denevérek lakják. Kiderül, hogy a főhősök – elsősorban a pár női tagja – és a ház között spirituális kapocs létezik. A bonyodalmat egy különös szekta megjelenése okozza. Személy szerint nekem a ház és az ember közötti kapocs és a ház hangulatváltásai nagyon tetszettek, ugyanakkor azzal, hogy a ház jó oldala is előtérbe kerül, elvész a sötét, nyomasztó atmoszféra.

Sepulchre (1987). A főhős egy biztonsági szolgálat munkatársa, akinek egy misztikus képességekkel rendelkező, különös személyt kell védelmeznie. A mű hangulatos misztikus thriller, melynek során a főhős természetesen rájön, hogy nem feltétlenül a védendő személy a jófiú, és veszedelmes titkok nyomára bukkan. (Ettől közhelyesebben ha akartam, sem fogalmazhattam volna.) A regény kétségkívül izgalmas, bár a megszellőztetett magyarázatot a vártnál kevésbé kielégítőnek éreztem.

Haunted. Személyes kedvencem. Izgalmas, fordulatos kísértettörténet, melynek élét nem csorbítja a tény, hogy regény. A műben bemutatkozik a szkeptikus David Ash, aki az okkult detektívek nyomdokaiba lépve próbál megbirkózni a természetfelettivel. A jelen műben egy kúria lakói hívják őt, mert állításuk szerint kísértetek lakják az épületet. Ash az ügy kivizsgálása során saját múltjával, traumájával is szembe kényszerül nézni.

The Ghosts of Sleath. A Haunted folytatása. Ash ezúttal egy elszigetelt falucska kísértetjárásának jár utána. Herbert itt mesterien fokozza a feszültséget, a múlt sebeinek előkerülésével vulkánszerűen tör ki a kísértetjárás, mely a föld birtokosainak bűneivel áll összefüggésben. A regény kritikus pontja a félelemforrások túlzott sokszínűsége.

Others. Wells The Island of Doctor Moreau (Szörnyetegek szigete) című regénye által ihletett mű, melyben a főhős, egy magánnyomozó egy emberi szörnyetegeket előállító tudós ténykedésére bukkan. Akciója közben sorsáról is megtud egyet-mást, így például azt, miért jutott nyomorék testbe. A moralizáló felhang és egy-két kétségkívül félresikerült megoldás – mindenekelőtt a főgonosz nagy monológja ördögi tervéről – kétségkívül kritikus pontja a műnek, ugyanakkor a rejtély felgöngyölítése kellően izgalmas.