...where the stars come out in terrible brightness before eventide...

2017. február 19. 15:52 - Thasaidon

Philip Fracassi: Fragile Dreams, JournalStone, 2016, e-könyv változat

Philip Fracassi forgatókönyvíró és író, aki irodalmi téren eddig önálló elbeszéléseket publikált, első teljes novelláskötete márciusban várható Behold the Void címmel, előszava nem kisebb személy, mint Laird Barron tollából származik. A Fragile Dreams az elbeszélések egyike, viszonylag friss termés, 2016 novemberében látott napvilágot. Kindle-kiadásának megvásárlása egy kósza fellobbanás eredménye volt a részemből, részben hasonlóan, mint Rich Hawkins írása esetében: a 3,80 George Washingtont egészen, sőt, kifejezetten méltányos árnak tartom azért, hogy egy, a kedvenc zsáneremben alkotó szerzőtől egy hamar elolvasható terjedelmű írást tartalékoljak a Kindle-mön az ínségesebb időkre. A kiadók és a szerzők szemmel láthatóan odafigyelnek arra, hogy fogyaszthatóvá tegyék az eladott műveket, de ez már csak így működik, és végül is a horrornak fontos műfaja a novella meg az elbeszélés, szóval ez így egész jól összeáll, és amíg nem vezetik be az alapjövedelmet, hogy a senkit nem érdeklő hóbortjaimnak hódoljak 7/24-ben, addig bizony inkább egy efféle röpke szösszenettel csillapítom olvasásszomjamat 4-500 oldalas regények helyett. Fracassi jelen írása az Amazon tájékoztatása szerint papíralapon 101 oldal. Ezek az oldalak valószínűleg nem túl terjedelmesek, mert egy délután alatt végigszaladtam a művön. Tény, a szöveg is elég olvasmányos. Lássuk, mit tud.

Van egy főhősünk, bizonyos Matthew Calvert, frissen végzett jogász, tetemes diákhitellel a nyakában, aki épp állásinterjúra készül egy ügyvédi irodánál, amikor jön egy földrengés, és az egész épület ráomlik. Innét kezdve azt követjük nyomon, hogyan küszködik emberünk a föld mélyének fogságában. Fracassi természetesen nem fukarkodik a naturalista részletekkel, a főhős helyzetében semmi kényelem vagy esztétikum nincs, az egyik lába kifordult, a jobb keze beszorult, a bal keze szabadabb, de a gyűrűsujját leszakítja egy üvegszilánk, a hátát pedig óriási tömb nyomja, azzal fenyegetve, hogy elroppantja a gerincét. Aztán persze megjelennek mindenféle ijesztő dolgok is, amiknek egy beszorult ember nem szokott örülni.

Törékeny álmok, ezt jelenti az elbeszélés címe, és bizonyos szempontból pontosan erről is szól: a főhős a nagy amerikai álom megvalósítására törekszik, még ha nem is csupán a tiszta önmegvalósítás céljából lát hozzá (elvégre az adósság elég nyomatékos motiváló tényező): menő állás, asszonyka, kiccsalád. Ennek a reménye omlik porrá az irodaépülettel együtt a földrengéskor, hiszen nemcsak hogy ez a meló nem jön össze Calvertnek, de az sem biztos, hogy lesz még alkalma állást keresni. „A jelen pillanatban az a fontos, hogy észben tartsd a lélegzést” – a mű első mondataként ez a gondolat suhan át a főhős agyán, ekkor még az állásinterjúra való várakozás közben, aztán nem sokkal később ugyanezt a tanácsot tekinthetjük a túlélés zálogának a föld alatt. De törékeny álomnak tekinthető nemcsak a főhős jövője, de a múltja is, mindenekelőtt a hallucinációiban visszatérő, elhunyt jóbarátjával való egykori bensőséges viszonya. No, meg persze az egész addigi élete, hisz ahogyan a mellékelt ábra is mutatja, húsba vágóan valósnak vélt létezésünket másodpercek alatt összetörheti és akár meg is semmisítheti – példának okáért – egy váratlanul összeomló épület.

Nem tudom, más hogy van vele, de számomra ellentmondásos élményt nyújtott a központi szituáció olvasása. Az elbeszélésben visszatérő jelleggel említésre kerül az az egyébként saját kútfőből is kitalálható állapot, miszerint a föld alatt vaksötét van. Sötétség ide vagy oda, én nem igazán tudtam abba beleélni magam, hogy tényleg csak a sűrű, áthatolhatatlan sötét van előttem, amelyhez nem tud alkalmazkodni a szemem, ezért rendre magam elé képzeltem a leírt dolgokat (például az üvegszilánkot, a betontömböt), és így vizuálisan megjelenítettem a magam számára a helyszínt, holott a történet lényege éppen az, hogy az észlelésünkben legnagyobb szerepet játszó érzék kiesik, jelentősen megcsonkítva a világban való tájékozódás lehetőségét. Így azt hiszem, végső soron nem tudtam úgy és azon a módon belehelyezkedni a főhős nézőpontjába, ahogyan kellett volna, inkább egyfajta keresztmetszetben szemléltem a cselekményt, valahogy úgy, mintha Harry Clarke-nek Az elsietett temetéshez készített illusztrációját látnám három dimenzióban.

Az elbeszélés a végén jelentős teret hagy az olvasói képzeletnek, mert egyre elborultabb képekbe torkollik, amelyek ugyanúgy lehetnek az étlen-szomjan szenvedő főhős hallucinációi, mint valódi természetfeletti kísértések. Ez a bizonytalanság a történet legvégén sem oldódik fel. Néhány visszaemlékezésnél, illetve közjátéknál nem tudom mire vélni a természetfeletti felbukkanását, mert ezeknek semmi köze a cselekményhez, és nem is alkotnak semmilyen értelmes mellékszálat. Az ilyen közjátékokat leszámítva a főhőst megkísértő látomások rendkívül elevenek, már-már filmszerűek, talán nem véletlen, hogy az írás szerzőjének fő foglalkozása forgatókönyvíró.

A Fragile Dreams tehát végső soron kellemes kis klausztrofób borzalmakat tartogat az erre fogékonyak számára. Kifejezetten olvasmányos szöveg, garantáltan nem fogja megkínozni az olvasót, láthatóan röpke délutáni-esti olvasmánynak lett szánva, és ezt a funkciót maradéktalanul be is tölti. Az elbeszélés valós földmélyi borzalmak helyett a főszereplő „szorult” helyzetére és látomásaira épít. Különösebben emlékezetes olvasmánynak nem nevezném, nem hagyott bennem mély nyomot, de az efféle stílusra nyitottak számára egyszeri olvasásra kiváló anyag.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zothique.blog.hu/api/trackback/id/tr3812273079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
...where the stars come out in terrible brightness before eventide...