Már régóta szerettem volna hosszan foglalkozni a témával, de sajnos nem volt rá kapacitásom. Azóta az események előremozdultak. Szóval. A World Fantasy Convention szervezői bejelentették, hogy jövő évtől a World Fantasy Award, a fantasztikum világában az egyik legrangosabb nemzetközi elismerés jeléül átadott szobor nem Lovecraftot formázza. Lovecraft utódának kiléte pillanatnyilag még bizonytalan. A döntés bő egyéves antirasszista-polkorrekt lobbitevékenység eredménye. Ennek előzményei közé tartozik az, hogy Nnedi Okorafor néger író, aki 2011-ben a legjobb regény kategóriájában megnyerte ezt a díjat, ugyanabban az évben rádöbbent, hogy Lovecraft rasszista volt (tapsoljuk meg a revelációerejű felfedezésért). Majd 2014-ben Daniel José Older, aki egyébként fekete női hősökről ír, hogy a fantasyt reálisabbá tegye, petíciót fogalmazott meg, melyet több mint 2500-an alá is írtak, annak érdekében, hogy az ominózus szobrocska (ami, szó ami szó, meglehetősen groteszk képmása kedvenc Rhode Island-i polgárunknak) Lovecraft helyett Octavia Butlert, a 2006-ban elhunyt néger sci-fi-írót ábrázolja (így van, a magyar nyelvben a néger etimológiailag és szemantikailag is annyit jelent: negroid rasszba tartozó ember; sem többet, sem kevesebbet). A vetés beérett, s lőn. Older boldognak tűnik.
S. T. Joshi, Lovecraft első számú kutatója, temérdek horrorirodalmi témájú könyv szerzője és szerkesztője, kétszeres World Fantasy Award-nyertes, aki mellesleg indiai származású, a döntésről értesülve visszaadta díjait.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mocsariszorny 2015.11.24. 16:25:28
Thasaidon · http://zothique.blog.hu 2015.12.29. 02:01:23
Úgy tűnik egyébként, hogy ez az eset egy kiterjedtebb idiotizmus megnyilvánulása a fantasztikum világában. A 444 novemberben, kb. ezzel a poszttal egyidőben cikkezett arról (a Magyar Nemzet Online-on pedig, ha jól emlékszem, korábban, Lakner Dávid, akit már régóta jó újságírónak tartok), hogy az érzékenység és a tolerancia jegyében még a szabad szólást is korlátozni akarják a finomlelkű egyetemisták, így pl. sértőnek találják az indiánjelmezt halloweenkor, és lehetőség van arra, hogy pl. a nemi erőszak áldozata ne tanuljon erről a bűncselekményről, nehogy az felkavarja. De ezt a termést gyarapítja az, hogy az ottawai egyetemen hallgatók kifogásolták a jógaoktatást, hiszen annak fehérek általi tanítása a gyarmatosított India kultúrájának megsértése, illetve a Princetonon néger aktivisták a Wilson elnökre való utalások miatt tiltakoztak, mondván, nevezettnek voltak rasszista megjegyzései.
Annyiban megértem ezeket a szerencsétleneket, de Lovecraft esetében egy bohózat, hiszen a fantasztikum objektíve kimagasló, hagyományteremtő alakjáról beszélünk, akit nem a rasszista kiszólásai miatt méltatunk ebben a rajongói közegben, hanem fikciójának nagyhatású gondolati magváért, ami nem a rasszizmus volt, még akkor sem, ha tény, hogy annak is akad nyoma Lovecraft írásaiban (vö. pl. Red Hook, Árnyék Innsmouth fölött). Az eset külön pikantériája és szégyene, hogy a WFC első ülése 1975-ben kifejezetten a Lovecraft-körről szólt, de pl. 1978-ban is Howard volt a központi téma, akitől ugyebár, khm, szintén, khm, távol állt a polkorrektség (csekkolható a Wikipedián).
Érdemes egyébként Joshi blogját olvasni. Ő még talán novemberben lezárta a vitát, viszont nagyon szépen, tömören pontokba szedte az ellenvetéseit. Külön vicces abba belegondoloni, hogy ez az érzékenységmánia meddig fajulhat. Joshi hoz néhány kiváló példát; én azt tenném hozzá, mikor jönnek elő szélsőséges feministák azzal, hogy nem kellene olyan művészekre, történelmi alakokra emlékezni, akik kurváztak. A feministák számára a prostitúció a férfiuralomnak és a nők tárgyiasításának egy fontos intézménye, ilyenformán sértő minden nőre nézve, és összeférhetetlen a politikailag korrekt szemlélettel, hogy ilyen elnyomók emlékét dédelgetjük. Vagy inkább ne adjak ötleteket, hátha valamelyik aktivista tud magyarul és olvassa ezt? :-D
Ez az Older gyerek pedig, akinek '15-ben jött ki az első könyve, a közreműködésével és a megnyilvánulásaival (sajnos beleolvastam a Twitterjébe) leginkább egy bohócként pozicionálta magát ebben a kabaréban.
(Kis mellékvágány, de muszáj megemlítenem, mert szemléletes kontraszt. Susan Estritchet, a feminista kutatót 1975-ben megerőszakolták. Erre ő 1986-ban a Yale Law Journalben 98 oldalas tanulmányban elemezte a nemi erőszak törvényi szabályozását, annak gyakorlatát és visszásságait, és ezen kívül is könyvet írt a témáról. Ma pedig egy hallgató egyszerűen kihagyhatja a témát a tananyagból, mert felszínre hozza a traumáit. Távol álljon tőlem az érzéketlenség, de némiképp megmosolyogtató ez a különbség.)
Thasaidon · http://zothique.blog.hu 2015.12.29. 02:02:13